Kedves Kortársak, Kortársnők !

A pontosság kedvéért: az 55. évemet tapossák . Azaz voltam úttörő, KISZ-tag és hallgatag, ha a "Ki tud többet a Szovjetunióról ?" iskolai vetélkedőjében kérdeztek. A rendszerváltásról nekem a sporttársadalom széthullása és az "újgazdagok" megjelenése jut eszembe. Az előzőnek részese voltam, utóbbiba nem kerültem be. Később angol, majd német emberek tanítottak meg rendszerben dolgozni. Csak egy rendszer volt ott is, akár a szocializmusban. Aztán , amikor a kapitalista programom lejárt, laposra taposva kitántorogtam Magyarországra és körülnéztem: na akko' most mi van ?! Hamar rájöttem: nem sok jó... A politikának négyévente kellek és ha fizetek társadalom biztosítást, "ellátásban részesülök ". Kösz. A munkaerőm nem túl acélos, ráadásul részmunkaidőben szeretnék dolgozni... Esélytelen. Társadalom: otromba boomer vagyok, nem lájkolnak, nem lájkolok, előbb-utóbb kiszorulok. Felnézek Greta Thunbergre, szorítok a Színmű egyetemistáknak, vonz a színház, taszít a magyar foci.

Ennyi, Kedves Kortársaim ?! Nem. Nem lehet. Kellenek még célok az életben. Kell, hogy legyen emberek körülötted, akiknek fontos vagy. Kell, hogy büszke légy arra, amit az öt-hat évtized alatt megéltél, megtapasztaltál.

Nekünk, Kedves Kortársaim, nem csak a Szovjetunióról vannak ismereteink, de egyre többet tudunk Magyarországról is. Hát mutassunk példát ! Mondjuk el, írjuk le, álljunk ki magunkért. Soha nem késő.

Hátamon a púpom, megbékélnék vele...

Ha tudnám biztosan : én vagyok a teve." (Laár András)

LE A PÚPOKKAL ! Is.

Mm