"... ha kertedbe repül, őrizd meg a csendet, el se menekül, bajban a világ, ha egyszer újra messze száll..."

Demjén Rózsi szövege Révész Sándor torkából (lelkéből), igazán ütős nóta. De nagyobbat "üt", ha ezt élőben átéled. No nem egy koncerten (bár az sem rossz...), hanem egy kertben. Berendeztem egy hatéves, ütött-kopott, városi verébellátáson szocializálódott madáretetőt a természetben , egy börzsönyi kis településen. Itató is került mellé. Az etetőbe pedig magok, gyümölcsök, szalonna. Messze a tervezett forgalom felett vagyunk:  a számomra még felismerhető cinke és veréb csapatok mellett , számtalan madárfaj látogatja az új BIRD City-t. Nekem semmi más dolgom nincsen - az ételek tálalása után - mint elhelyezkedni egy széken és bámulni a madártársadalmat. Egyelőre "csak" lenyűgöz az életük, nehéz bármit is mondanom... Pláne úgy, hogy nem ismerjük egymást... De azt már észrevettem, hogy ők is figyelnek. Megengedik, hogy nézzem őket...( vén madárszatír...) de ha egy váratlan mozdulatot teszek - a távolság köztünk ca. 4 méter - azonnal szétrebbennek. Azaz arra tanítanak, hogy csendben és mozdulatlanul szemléljem a természetet. Legyek velük. A fákkal , a napsugárral, a zümmögő méhekkel és ne az okos(?)telefonommal. Úgy hiszem az első, bizalmas lépéseket megtettük egymás felé. Kölcsönös a tisztelet. Hogyan is szól a dal ?