A Magyar Labdarúgó Szövetség új sportigazgatója a sajtón keresztül bemutatta, hogy milyen felállásban reformálják meg ( ez egy véget nem érő, nagyon drága történet...) a honi labdarúgást, majd a nyomaték kedvéért hozzátette: " A labdarúgás a társadalom tükörképe". Én ezt eddig is sejtettem, de kimondani nem mertem. Ő bátrabb, mint én. Ez az egyik különbség közöttünk. A másik, hogy én a társadalom aktív tagja vagyok, és nem a VIP páholyból tekintek rá a tömegre. Ma például mintegy két órát töltöttem el a BKV járatain. Azt láttam , hogy a korosztályom (54) a jelentős túlsúly cipelése mellett, még mozgásszervi problémákkal is küzd. Ezt főként a trolivezetők használják ki, és a nagy nehezen felkapaszkodó új utasoknak esélyt sem adva a leülésre, izmos gázfröccsel lőnek ki a megállóból. A nyuggerek, boomerek (vagy csak egyszerűen: utasok) pedig dőlnek, mint a bowling bábuk taroláskor. (Lehetséges, hogy műszak végén a sofőrök beszámolnak egymásról az "eredményekről": - Na, neked volt ma "tarolásod" ?")

Tehát jelezném a sportigazgató úrnak, hogy a magyar társadalom jelentős része  "beteg". A magyar fociba pedig betegesen sok pénzt öntenek, eredmény nélkül.

Így az igazgató úr mondata a tükörképről teljesen helytálló.

Társadalmi kérésem a következő. fordítsunk arra pénz, hogy az emberek megtanuljanak mozogni és helyesen táplálkozni. S aki ezt már tudja , elmehet focizni.

De most csak a pénz megy el...

Mm