Jó sztorinak tűnt még márciusban, hogy külügyminiszeri közbenjárásnak köszönhetően, Lothar Matthäus Dubaiból "hazatérhetett", Budapestre. Fent említett sportember zseniális labdarúgó volt és sorozatosan bukott edző lett, de jól megél - itt kis hazánkban - a futballból. Bizonyára "megérte" az államnak, hogy időben landolhasson a ferihegyi flaszteren. Kost's was kost's...Kerül , amibe kerül.

Aztán olvasom, hogy az egyik legjobb magyar kosarast is sikerült hazatelepítenünk, rövidre sikerült olaszországi légióskodás után. S ha már itthon van, három évre el is kötelezte magát egy élvonalbeli magyar együtteshez. Kost's was kost's. Kerül , amibe kerül. (Természetesen nagyon sokba kerül, de hát van pénz... Ez a sport és nem az egészségügy.)

S végül egy "hétköznapi"eset: egy kis Vas megyei faluban élő édesanyám meséli, hogy kétségbeesetten hívta fel az egyik falubeli ismerőse, miután a mentő hazaszállította a kórházból az 51 éves gégerákos fiát, "otthoni kezelésre".

A 78 éves asszony tanácstalan. Se pénze, se tudása nincs a fia kezeltetésére. De hazaszállították. Kost's was kost's. Kerül, amibe kerül. Valószínűleg az életébe/életükbe kerül. Édesanyám tőlem kérdezte, mit mondjon ismerősének. Azt tanácsoltam, hogy imádkozzanak és legközelebb menjenek el szavazni. Anyám felhívta őket és elmondta. A vonal végén anya és fia csak hallgatott.

Hja kérem. A bárányok hallgatnak. Az oktatási rendszer, a propaganda működik. Az elbutulás - majdnem - teljes. Bizonyára a falusi asszonyka is ezzel vigasztalja magát: - Lehet, hogy a fiam belepusztul a mostani helyzetbe, de Lothar Matthäus  és Vojvoda Dávid biztonságban vannak. Az Úr adta, az Úr elvette...áldott legyen az Úr neve.

Szerintem csak néhány úr gondolja ezt jónak. AZ ÚR másképpen gondolja. De a bárányok... hallgatnak.

Beeeeeeee!