Kelet-európai munkavállalók. Nyugaton. Félelmetes hordák. De ők végzik el feleannyi pénzért azt a munkát, amihez a jóléti társadalomban felnőtt embertársuk már nem nyúl. Például:vödör, lapát, felmosóruha, tányér, beteg emberekkel kapcsolatos tevékenységek. Lenézik őket, bizalmatlanok velük szemben ( ezek mindent lopnak !), alulfizetik őket és ha nincs munka... szélnek eresztik őket. És most ott állnak az EU egyik testvérországa határán, és nem tudnak bejutni. Több ezer ember, családostul. Biztosan jó alaposan meg tudják mosni a kezüket, ha valami bokorban elvégzik a dolgukat. A politika egyeztet, s mint a karámból kiszabadult marhákat, átengedik az országon. De még több jön... Haza akarnak jutni...Akkor ezek mégsem érzelem nélküli rabszolgák, éhbérért güriző állatok ? Családjuk van ?! Otthonuk ?! - kérdezhetik rémülten az EU politikusai, persze "hómofiszból". - Hát menjenek ! Auf Wiedersehen ! Go home ! Persze, ha újra kelletek, akkor üljetek be a 10 éves dízeljárgányba, vegyétek le magatokról a burkát, magyaroknelopjatok, és gyertek vissza., szép, tömött sorban, mint a birkák.

S Mi, a Sparkasseban felgyülemlett sok százezer eurós tartalékból kihúzzuk valahogy, és fanyalogva átkönyveljük a thaiföldi nyaralást októberre (ha már a gleccsersíelésnek annyi...) Ti és Mi.

Sokszor elgondolom,vajon ezeknek a keleti bérmunkásoknak miért nem volt más lehetőségük itthon munkát vállalni, gazdálkodni, szerényen, hitel nélkül , békében élni...És egyszerű, de szerényen gondolkodó emberként mindig ide lyukadok ki: ahhoz, hogy "normális" lakásban tudj élni, több évtizedig kell gürizned és fizetned a hiteltörlesztésedet.

A lakás a 21. század luxuscikke. Nekünk. Nekik - az Elitnek - pedig befektetés és pénzforrás.

Hát így élünk. Járvány idején. Ti és Mi.

Mm