Kapjuk az ívet rendesen: A koronavírus megérkezett Európába, Kobe Bryant tragédiája sokkolt mindenkit és ha némi vigaszra is találnál valahol, elolvasol néhány megrázó történetet a Holokauszt Nap alkalmából, a zsidók elpusztításáról. (Nem mellesleg Németországban újra megerősödőben van a szélsőjobboldali pártok támogatása...)

De van remény! Vannak csodák. Csodának hívom azokat a történeteket is, amik a második világháborúban szenvedő (zsidók, nem zsidók) emberek megmentéséről szólnak. Reményt ad, hogy minden történelmi korban voltak olyan érző lelkek, akik - akár saját életüket kockáztatva - segítséget nyújtottak embertársaiknak. Aztán csodálatos az is hogy a magyar vízilabda válogatott Európa bajnokságot nyer , és nagyon emberi, ahogy a munkát irányító stáb, März Tamás vezérletével, beszél a játékosok teljesítményéről. Sok-sok-sok politikus és 'egyéb" vezető vehetne leckét tőlük.

De az is csodálatos, ahogy reggel Brúnó fiam felkel , kinyújtóztatja "csontjait" és halkan beköszön a világnak: Jó reggelt !

No persze csodás az este is, amikor a spirituális egyesületünk ajtaját bezárjuk és egymás hátát lapogatva elbúcsúzunk egymástól: - Isten áldjon, vigyázz magadra !

Apró történések, pillanatok, de a maga nemükben csodák.

Emberek ! Van remény ! VAN élet, a halál előtt...

Mm