Októberi fesztiválhangulat: újra vezetői pozícióba kerültem ! A bizalmat közel 8 hónap szorgalmas munka után érdemeltem ki. rám bízták a takarítógép kezelését és mondhatom ,hamar összebarátkoztunk. A masina narancssárga, elektromos, dupla kefés jószág, akinek nem kell más, mint egy szamárnak: abrak (takarítószer), víz és egy másik szamár , aki elvezeti. Na ez voltam én. De hamar elengedtem a fantáziámat és mivel tudtam, hogy közel egy órán keresztül leszünk összenőve , meghoztam a döntést: forma egyes pilóta leszek, 1 szamárerős gépforráson ! Go ! A felvezető körre óvatosan hajtottam ki, merthogy a pályát gyalogosan már többször bejártam, Samarával (mert így neveztem el) még soha : próbáltam beállítani a féktávolságot, az egyenesekben kicsit odaléptem neki (iááá!), kanyartechnikámat csiszolgattam. Eközben persze figyelnem kellett a pályán grasszáló szurkolókra és a Samara istálló kiváló munkatársaira is (mérnökök , szerelők és a többiek) és nagy elégedettséggel állapítottam meg, hogy mindenki egy kissé irigy (én így éreztem), de együttműködő.( Naná. Samara feltöltött állapotban ca. 100 kilót nyomhat...) Miután sikeresen visszaértem a rajtvonalra, rövid konzultációt folytatva a versenyigazgatóval (kiderült, boxkiállás nélküli versenyt tervez...) elfoglaltam a pole pozíciómat és figyeltem mikor alszanak ki a tűzjelzésre hivatott piros lámpák a falon. De mivel csapatfőnök kedvesen rámszólt "rádión" ( " Na, mire vááársz ?!") kockáztatva a korai rajt miatti büntetést, gázt adtam ! Samara felbőgött, én felsírtam és elindultunk. Egyből az élre álltunk és elkezdtük a körözést. 5 kör után éreztem először, hogy lankad a figyelmem, a 10. kör után pedig kezdtem rájönni, miért is unják egyesek a forma egyes futamokat... pedig próbáltam a "határon" autózni, néha rámentem a rázókövekre is...de ez csak rövid kielégülést hozott. Kb. a 20. kör felé éreztem, hogy valami nincs rendben Samarával.
Az eddigi megnyugtató fújtatását felváltotta egy "szürcsögő" hang amit enyhe rángatózás kísért. Egyre több üzemanyagot veszítettünk, ami elterülő tócsákban nyilvánult meg...nem tétováztam: irány a boxutca , azaz a takarítószertár. Alig érkeztünk be, amikor a csapatfőnök rám szólt "rádión": - Mi történt ?! Úszik az egész pálya !
Így - tetszett-nemtetszett - száraz üzemmódban mennünk kellett még egy levezető kört samarával. A csapat tagjai mosolyogva integettek, elismerően bólogattak. Mikor visszaértünk az istállóba, a csapatfőnök csak ennyit mondott. - "Holnap javíthatsz az eredményeken..."
Na, indulok a versenypályára. Milkman
