... milyen jóóóó nekem...

És ez a jó érzés egy magyar vonaton tölti el az embert, amikor a kellemesen lehűtött , Wifivel ellátott kocsiban , szinte zajtalanul utazol. Nem , ez nem egy látomás vagy utópia (egy ütős piától), hanem a valóság. Sőt, mikor a "Steward" ( kedves diákmunkás) egy Balaton szelettel megköszöni, hogy az Intercity-t választottad (mondjuk az Internazionale helyett), azt várod, hogy a pilóta bemondja: " J.F. Kennedy Airport, we landed..."

De nem. A Déli pályaudvarra érkezel,annak minden bájával...És hamar eldöntöd, hogy egy gyerekkel, két bőrönddel és három átszállással juthatsz haza.

Akkor inkább taxi. Négy darab sárga autó "várja" az utasokat. de miután megtudják, hogy "csak" a 13. kerületbe mennél, szinte elkergetnek. Két oka is van: 1. Sziget Fesztivál van, ezen a héten tudják lenyúlni a naiv turistákat. 2. Ideje felébredni Mr. Milkman ! Ez a valóság. Ez Budapest, Ez Magyarország.

A Balatoni Intercity azt mutatta meg, hogy MÁS IS lehetne.

De ami most a fülembe csattog, az a hatéves - még nagyon ártatlan és őszinte - kisfiam kérdése:

- Apa, miért nem taxival jöttünk ?

Már nem tudom, mit válaszoltam. De nem volt jóóóóó nekem...

Mm