Az esti műszaknak ( a Tejcsarnok 22:00 óráig várja a laktózfalókat) több előnye van, mint hátránya. A legfontosabb: ilyenkor már nem rohannak - annyira - az emberek.Hát hová is ? Haza ?! Vásárló és Munkatárs ilyenkor"néma" szövetséget köt." Itt ragadtunk estére, vigyázzon a testére..." És mindenki vásárolgat és "teszeget" ( s már a főnök sem cseszeget !) Ugyanakkor a több műszakos léthez szokott test jelez: 21:00 óra környékén - amikor a "nagy rendrakás" ideje van - már be-becsúszik egy-két hiba : fejbe kólint a Saratov ajtó,, pulton ragad egy-egy teli karton áru, sőt, amikor a "rosszul szocializálódott" vevőnek látszó személy 21:50-kor, egy BIZONYOS kókuszos-mandulás tartós tejet keres rajtad, bizony kicsúszik a szádon: "- Ez most komoly ?!" De bizony komoly,mint egy vakbélgyulladás.
No ! Ezek után pláne' örültem, hogy jól mennek a dolgaim. a Saratov család teli hassal, büfögve várja az éjszakát, a raktárban sorakoznak a holnapi bevetésre váró egységek, képzeletemben megjelenik Irsai Olivér és szódát kíván stb., stb. De Milkman perfekcionista: hiszen észre veszem (22:04), hogy egy raklap kissé "csálén" áll. Megigazítom, csak pár centit lökök rajta...3 azaz három tartós tej indul a magasból ejtőernyő nélküli bevetésre és szétloccsan a padlón...Három tej az három liter, fehér folyadék. Nem tudod a szőnyeg alá söpörni...
22:12. A három liternyi folt eltűnt (részletek és háttérelemzések a 100 évre titkosított emlékirataimban)
Tudva, hogy ca. 20 perc hátra van még a műszakból, látszat cselekvések sorozatát indítom el. ( Hiszen az a munkatárs, aki "bejelenti", hogy végzett, "jutalmul" átmehet (kutyaeledelt, pelenkát, intimbetétet stb.) pakolni a szomszéd osztályra. Inkább az intenzív osztály... Tehát. minden maradék (és smart,no meg magyar) munkatárs a saját osztályán "bujkál".
Itt jutottam be a tojáshűtőbe, ahol rögtön megláttam, hogy az egyik "kis kiszerelésű" (hatot tojt bele anyám tyúkja, nem tízet) doboz rossz helyen várja a reggelt. Alibi ! - Nosza, cselekedjünk, tegyük vissza a szeretteihez, "Kisékhez", - röhögök magamba. Nem sokáig...Mert egy "kedves" vásárló már megmustrálta a portékát és nem zárta vissza a tetőt. Hiába a "finom", milkman-i mozdulat... 3 tojás kirepül a tartóból, de mivel nem jutnak messzire, elterülnek a padlón... "Földobod fehér, leesik sárga , mi az ?!" AZ.
Csehovi fordulat: megjelenik a műszakvezető... Szinte sírva mesélem neki a tojáshorrort. - A Zoli még takarít, kérdd meg őt ! - mondja rezignált arccal és el. - Ki az a Zoli ?! - kérdezem magamtól, de hamar rájövök, hogy nem személyt kell keresnem, hanem egy takarítógépet... Meg is találtam. Zoli éppen beszélget. Alázatosan elmondnom neki a helyzetet. "- Szedd össze a tojáshéjat, a többit elintézem !" és tovább beszélget.
22:32 Tojáshéjat csipegetek fel lyukas, valamikor fehér kesztyűmmel a Tejcsarnok padlójáról.
22:34. Megjelenik Zoltán és a Gép. Felszippantják a baleset áldozatait. Én megköszönöm ! ("Te vagy a fasza gyerek, Zoli, én tudom...")
22.40. A műszakvezető bejelenti, hogy VÉGE a mai műszaknak-
22.48. Kiérek a garázsszintről, a "friss" levegőre. Nem vagyok fáradt. Ennyi kell a boldogsághoz...
Mm
