... már mint nem Milkman-nek. Nem . Nekem a pofám jár. Most más a téma:
Ugyanis ma felfedeztem azt, a fogyasztási kultúra által kitermelt embertípust, akit a milliókba kerülő reklámszlogenek átprogramoztak: (példa): " Mert megérdemled..."
Történt, hogy a reggeli tejcsarnoki csúcsban hamar felmértem, hogy a Tejosztályon biztosítani kell az alapellátást, azaz:tejet, vajat és a főzéshez nélkülözhetetlen cikkeknek (tojás) a polcon a helyük.
Ennek szellemében dolgozott az egész osztály. Azaz jómagam , Milkman. Egyedül. Igen hamar kiszúrtam, hogy a kaukázusi ivójoghurtok választéka hagy kívánnivalót maga után, de így is legalább 5 féle-fajta termékből lehet kielégíteni a reggeli vágyainkat.
7 órakor általában a korán munkába igyekvő, vagy a már szolgálatban lévők az első vevőink.
Így nem okozott nagy feltűnést, amikor az egyik biztonsági cég munkatársa tűnt fel a joghurtos polc előtt és csodálatos, latinos testbeszéddel adta tudtára a"világnak", hogy NINCS a polcon a kedvenc ivójoghurtja...
Rám nézett, de nem mert szólni, hiszen én( nem kevésbé látványos testbeszéddel) a raklapnyi kancsós tej célállomásához való eljutását menedzseltem...
Erre ő leemelt egy ivójoghurtot a polcról és ideges mozdulatokkal rázogatni kezdte. Szerintem tesztelte...
A joghurt kiállta a próbát ( a palackban lévő kotyogást én is hallottam)
Határozott léptekkel és látszólag sértődötten állt tovább : kibabrált vele a világ...
Már-már a tanulságot igyekeztem belehelni a Saratov család tejfridzsiderébe, amikor megszólított egy Vásárló: - Ön segített nekem a legutóbb is... Le tudnak venni nekem a polctetőről egy X márkájú WC papírt... én nem érem el - mondta
- Hogyne ! - válaszoltam kereskedőhöz méltóan és rövid séta és pipiskedés után után a kezébe adtam a keresett papírtekercset.
Ő summázott: - A szaráson nem spórolok, ez nekem jár, köszönöm a segítséget !
Reggel , 7 óra 12 perc . És már bölcsebb vagyok.
Ez meg nekem jár.
Mm
