... ámulva nézem milyen egyszerű játék a foci. Angliában... Futnak, passzolnak, lőnek és a végén gratulálnak a győztesnek. És a magyarok ? Mi csak lőni szeretünk és a végén hibáztatni valakit, valamit.  Aki/ami miatt nem sikerült.Olvastam, hogy a videóbíró bevezetését fontolgatják a honi első osztályban...Én inkább lecsökkenteném a játékvezetők számát, hiszen ezt a tempót lazán le lehet követni, akár gyalog is. Csökkenteném a biztonsági emberek számát is, hiszen ők többen vannak néhol, mint a nézők. És igen, kedves klubvezetők: radikálisan csökkenteném a belépőjegyek árát, mert valljuk be őszintén: ennyi pénzért inkább a cirkuszba megyek a gyerekeimmel. Bár ott kevesebb bohóc van, mint a focipályán és környékén, de VAN teljesítmény.

A Tejcsarnokban is valami hasonló zajlik, mint a focipályákon: nem egyszerűen kereskedünk, hanem komoly meccsek vannak: családtagok veszekednek egymással, indulatos vásárlók keresik az akciós terméket (- Biztos a raktárban van, csak lusták kihozni- mondják) és legyünk őszinték: néha a munkatársak is egymásnak ugranak...

Pedig... Pedig - szerintem - megvan minden ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Hogy ne vegyük véresen komolyan az életet. Hogy tudjunk játszani. Társas játék, szerintem ez az élet.

Hiszen tudjuk, hogy Ki nevet a végén ?! Igen : a Halál.

Vissza a focihoz: " Csak magunkra számíthatunk !" - mondja a kiesés ellen küzdő magyar focicsapat edzője.

"You will never walk alone !" - kantálja 60.000 liverpooli szurkoló. Mert a szurkolókra is lehet számítani, kedves PintérAttila Nyelvi Akadémián pallérozódó magyar kolléga.

Hiszen ilyen egyszerű ez a foci. Labda, Játékosok, Szurkolók, Játék.

Csak egyszerűen.

Magyar torokba, magyar tejet !

Milkman