... és mondhatom, hogy nagyon csúnya vagy... Laár András Bogárdala jutott eszembe az elmúlt heteimről. Igen, már két hónapja nincs munkám, bevételem, de... van rengetegnek látszó időm és néhány ismerősöm. Ez biztatónak tűnő mix, ugye?! Az a tény pedig kifejezetten hízelgő, hogy segítőkész embernek tartanak és szívesen megbíznak kisebb-nagyobb feladatokkal, hiszen: "Te ugye, most nem dolgozol..."  Persz' és nanááá'! Ehhez kell az én gyenge érdekérvényesítő képességem is... A "Nem" szócska kimondása előtt már háromszor megígérem a "Megbízóknak", hogy: "valahogy megoldom..." Például most vízvezeték szerelőre várok, aki a szomszéd lakásban köti be a mosogatógépet, majd indulok Vas megyébe, mert édesanyám dereka "beállt" és nincs aki segítsen, de ehhez, le kellett mondjak egy vidéki ingatlan megtekintést, amit már korábban megígértem egy ismerősömnek. Talán ezért is válaszoltam ingerülten édesapám kérésére pár perccel ezelőtt: "Nem érdekel,de utánanézek, hogy valóban felvett-e valaki 5 milliárd forint osztalékot egy bizonyos részvénytársaságban..."

Ez a ma délelőtti állapot. Mi ez? Panaszkodás, lúzerkedés vagy egy normális, átlagos helyzet, amire rosszul reagálok? Hmm. Mit mond a Mester a Bogárdalban: " Ám de kisbogár, én ilyet veled nem teszek. Másszál inkább el, éld le kis szaros életed..."

Több megértést kérek a munkanélkülieknek! Köszönöm! Izééé... esetleg... tudok valamiben segíteni.?!

Mm