"...a változás, amit látni akarsz a világban." Gandhi szavai nagyon aktuálisak napjainkban. Hát, igen... Kapjuk is az ívet a tudósoktól a Jóistenen át, a megáradt folyókig bezárólag, hogy valamit nagyon elrontottunk. Már aki, figyel... Nos és próbálkozom. Be is vezettem magam ellen néhány megszorító intézkedést, a természet és gyorsan múló életem védelme érdekében. Nincs demokrácia, van radikális döntéshozatal és gyors végrehajtás. Ahogy megtanultam kis hazánkban. De hát... Elhasznált, tunya, mérgezett testem  felnyög: "De mééér'?! Nanemááá'... Hát má" ezt se szabad?!' S bevet mindent, hogy - legalább részben - visszakapja javait. (inkább: ellenjavait.) S mivel a megszokás nagy úr, fellázad. Mit jelent ez? Megvonási tüneteket, ohne Ende... S én minden reggel várom a hatást, az eredményt, a fordulatot, de - még - nem jön. Na erre mit mondjak? Én, az antihős...  Ismét Gandhihoz fordulok, aki ideteszi elém ezt a mondatot : "Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani."

Pssszt! Csendben szenvedek tovább.

Mm