Mint oly sokan hollywoodi sorstársaim közül, jómagam is a bevált sormintát követem, Budapesten: délelőtt a vendéglátásban dolgozom, esténként pedig próbákra, stúdiókba járok, reménykedve abban, hogy eljön a nagy pillanat és... Nos egy pillanat eljött, ebben a formában: a pinceszínházi foglalkozásra jóval a kezdés előtt érkeztem, gondoltam hát, egy félreeső utcában megnyújtom háborgó lábizmaimat. (tudni kell, hogy az előző napok próbáin többször begörcsöltem... ) Egy szimpatikus, szűk, alig összevizelt kapualjban végeztem klasszikus stretching gyakorlataimat, és közben bámultam a járdán elhaladókat. Hideg volt, este volt, nem érdekelt sokakat a "látvány". Egy férfi azonban, kapucnival a fején - miközben kimért tempóban, egyenes derékkel elsétált előttem - elidőzött "rajtam" tekintetével néhány másodpercig. Én éppen féllábon billegtem (lehet, hogy kicsit vicsorogtam is), de azonnal felismertem: Hegedűs D. Géza volt, aki kis csomagjával a hátán - szerintem - a Katona József Színházba felé haladt., ahol vendégművészként Lear király szerepét játssza. Mivel amatőr csoportunkkal mi is Shakespeare drámáival foglalkozunk, azonnal éreztem, hogy közös buborékba kerültünk! Igen. A Kossuth-díjas, 70 éves művész és a szárnyait bontogató, lábát nyújtogató, teljesen átszellemült, 57 éves színésztanonc.Igen, abban az összenézésben - szavak nélkül is -  minden benne volt: "Nehéz szakma a mienk, de megéri..."  És mi a következő jelenet? Géza el, én majdnem el-esek, hátam mögött kinyílik a kapu és kilép rajta - Jézusom ! - Ian McKellen , a brit színészóriás?!?! . Vagy csak - egy kicsit - rá hasonlító idősebb ember és bizalmatlanul megkérdezi tőlem: - Maga, mit keres itt?!

Függöny!

Mm