Állítólag Pablo Picasso élete utolsó évtizedeiben "nagyon gyerek" akart lenni. Vagyis: a Mester újra a romlatlan, gondtalan, szabad, gyermeki tudatállapotát szerette volna visszanyerni és így alkotni. Hmm. Jövőre leszek 58, Picasso-val tartok! Nézzük! Hamarosan elkezdem új munkámat egy gyorsétteremben. Jeleztem a vezetőknek, hogy szívesen szolgálok ki vendégeket, mire ők boldogan mondták, hogy ez a feladatkör "nem túl népszerű" a munkatársak körében, úgyhogy...GO!
Tovább! Már második évemet koptatom egy színész stúdióban. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a meglévő csoportom mellett lehetőséget kaphatok "vendégszereplésre" egy alkotó csapatnál, akik Shakespeare műveit dolgozzák fel, szorgalmasan. Tegnap Lear királyként dohogtam nagyokat, de jutott egy kevés Falstaff is. A rendezőnek jeleztem, hogy képes vagyok "fiatalabb" bőrbe is belebújni, mire ő: - Tudom... Látom. Lesz még lehetőség!
Hát...a kiváló angol drámaírón nem múlik. Szerep van elég. Most már csak nekem kell elhinnem magamról, hogy a kor nem számít.
Hát akkor...
Pablo, gracias amigo! Találkozunk a játszótéren!
Mm
