Még mindig téma a magyar miniszterelnök furcsa, túlmozgásos viselkedése Pekingben, orosz vendéglátója társaságában. Bár nem vagyok egy nagy krimirajongó, de - úgy vélem - sikerült összeraknom az ügy megoldását. Íme: adva van ugye egy ember, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Látszólag teljesen szabadon, sőt felszabadultan üldögél egy széken és beszél. Egy biztonsági ember vagy katona/rendőr/páncélkocsi sincs a közelében. Mi ez, ha nem egy ziccer?! Tudja ezt a derék magyar játékos is, aki az asztal másik felén foglal helyet. Kezében papír és toll! Igen, igen, ez az a beleegyező nyilatkozat, amit partnerével alá akar íratni, miszerint a letartóztatását tudomásul veszi és a Wizz Air járatával - kis késéssel lehet számolni  - egyenesen Hágába repül, pereskedni. Ennyire egyszerű a dolog, csak... csak hát nagyon-nagyon nehéz elkezdeni a beszélgetést. Itt nem lehet terelgetni, diplomáciai sémákat erőltetni, hanem "szügyig" bele kell állni a dologba és elmondani a tárgyalás célját. Még egy ilyen jó retorikai képességekkel megáldott politikai vezetőnek is komoly próbatételnek számít, hogy meggyőzze - láthatóan tisztelt - kollégáját a dokumentum aláírásról és az azt követő utazásról, ugye?! Nem csoda hát, hogy egy "picit" szorong, sőt ideges. Hmmm. Mi lenne, ha így kezdené a mondanivalóját: "Khm. Ne haragudjon Vladimir, Vladimirovics, hogy félbeszakítom, de van egy jó és egy rossz hírem. Khm..." Erre már csak odafordul az elnök úr és ember számba veszi a kérdezőt.

Na, innen már megy a dolog, mint a karikacsapás...

MM