A Margitsziget lassan megtelik, boldog turista és boldogtalan magyar polgár (hozott dobozos sörrel) tömegével keresi fel a (még) zöld oázist. De az odavezető út veszéllyel van kikövezve. Különösen a Margit híd azon oldala, ahol az erősen elkopott kerékpárút lehetővé teszi a kétkerekű járművekkel való kijutást. Senki nem érezheti magát biztonságban a mintegy 200 méteres szakaszon. A gyalogosan közlekedők zöme nem törődve a "nemcsúnya" látvánnyal, telefonjába meredve lépeget előre, jobb esetben műmosollyal az arcán szelfizik. Ez nagyon nem tetszik a vele/mögötte haladóknak, akik persze rohannak, "dógukvan". De EZ még elviselhető. Ám ami a rendkívül keskeny kerékpársávon történik, Mad Max-be illő. Különböző méretű és meghajtású járművek próbál eljutni A-ból B-be, gyönyörűen szemléltetve beteg társadalmunk minden szimptómáját: vannak a versenyzőtípusok, akik úgy érzik, hogy közönség előtt még jobban bele kell húzniuk és 40-50 kilométeres sebességgel haladnak céljuk felé. Sziszegve-káromkodva előzik meg az előttük haladókat, felhajtva a gyalogosoknak kijelölt részre is. Aztán vannak a "miénk itt a tér típusú" közlekedők, akik egymás mellett haladva, nevetgélve, esetleg szelfizve akarnak kijutni a szigetre, észre sem véve, hogy járműveikkel centiméterekre haladnak el embertársaik mellett. (Egy hete egy vérző fejű fiatal hölgy éppen a mentőt várta a társaival a híd pesti szakszán. Neki nem jött össze a "centizés"...) Az ittasan kerekezőkről és menetelőkről nem teszek említést, mert az alapkategória. De van még egy embertípus a hídon: jómagam, aki ezt a szent borzadályt szemléli és megállapítja: a sziget már a Margit hídon elesett... És enyhe képzavarral élve: aki a hídon elesik, azon áttaposnak. 

Megoldás? A stadion. AZ sokkal biztonságosabb. És nyomokban zöld. Meg fehér. Van sör és nyilvános WC. És... nincs kerékpársáv.

Egy igazi sziget. Vonuljunk oda.

Mm