Gianni Infantino, a jelenlegi focipápa több dolgot is meg akar valósítani a modern kori labdarúgásban. A videóbíráskodás bevezetése és az új, büntetőterületen belüli kezelés elbírálása már-már bohózatba illő jelenetekkel, hosszú szünetekkel szakítja meg a foci varázsát, ám de legyen. A svájci-olasz elnök - miközben sértődötten visszautasítja a korrupciós vádakat - még több eseményt akar látni a világban, még több csapattal. Háromévenkénti világbajnokságot és 48 klubcsapatos világeseményt vizionál. Mi van emögött? Egyrészt a megvásárolható szavazatok, a milliárdos klubtulajdonosok és állami vezetők, no meg persze pénz, pénz és pénz. 

A másik oldalon - ami itt a labdarúgópályákat jelenti -  pedig egyre több olyan jelenetet láthatunk, amikor egy játékos hirtelen a lábához kap és cserét kér. Jó esetben csak görcse van, illetve kisebb húzódást szedett össze, rosszabb esetben elpattannak izmok, inak, amik hosszú "táppénzre" kényszerítik a derék sportolókat. Sebaj. "Van másiiiik!" Hadd szóljon. Viszont...

Viszont az elnök azon javaslata, hogy minden országban legyen Pelé-stadion, számomra riasztó elképzelés (vagy parancs?). Minden tiszteletem a kiváló brazil csillagé, akinek eredményei, góljai kitörölhetetlenek maradnak a sporttörténelemből, de túlzásnak tartom, hogy elnöki "order" alapján kapkodva nevezzünk át stadionokat a világ összes országában. Kérem szépen, mi lesz, ha Lionel Messi visszavonul? Minden étkezőbe ki kell függeszteni egy legalább A3 méretű fényképet az argentin zseniről?  Hogy dönt az elnök?

Sig.Infantino! Megállapítom: ön hatalmi kórságban szenved. Keressen fel kezelőorvosát, gyógyszerészét, per favore!

MM