Kedves Pityu ! Kevés férfinak írtam verset életem során, Te közéjük tartoztál. Rövid részlet:  "A Zöldszilváni három nyolcvan, Vigyorodnak külön polc van. Hajad helye gyöngyözik, Hja, azt fröccsök öntözik..." Igen. Hangulatos szombathelyi vendéglőd, a Rigóvölgy dobta a témát. Azt hiszem névnapodra készült a költemény, de mindegy... Szeretetből írtam. Mikor is ?! Kábé 40 éve. Aztán a Rigóvölgyből  kiebrudált Téged az élet (örökségi vita, ha jól emlékszem), de megmaradtál "Rigóspistának". S most már örökre az maradsz. S persze, hogy megragadtak az ember emlékezetében a "pejslik", meg a legendás "májgombóc levesek", no és a hidegtálak, de Te, kedves Pityu - legalább - két "szokatlan" dologgal is kitűntél életed során a többi ember közül: nagyon szeretted szakmádat, dolgoztál is keményen, bárhová is sodort a sors a Rigóvölgy után. Aztán meg: szerettél élni. "Imádtál adni, imádtál kapni." Szívesen is láttak mindenhol Téged az emberek , legyen szó főzésről, vadászatról, fociról, vagy csak egy jó hangulatú beszélgetésről társaságban. Művelt ember voltál , de nem a kérkedős fajta. Egyszerűen jó volt melletted lenni. Talán nem veszed illetlenségnek, ha egy kis négysoros verssel köszönök el Tőled: "Nem lesz már több Zöldszilváni, Mit lehet Neked kívánni ? Foglald el új Rigóvölgyed,  Főzzél, s legyen udvarhölgyed."

Isten Veled Barátom !

Mm