Sportnemzet vagyunk. Bár elhízásban a világ élvonalához tartozunk. És a keringési betegségek sem kímélnek minket... Nincs valami ellentmondás ? De bizony van.Tény, hogy  vannak nemzetközi szinten elismert magyar klubcsapatok. Fájó, hogy magyar nemzetiségű alig-alig akad a játékosok között. (ha mégis, akkor nagy rá az esély, hogy honosított polgártársunkról van szó.) Az is tény, hogy kiemelkedő képességű egyéni sportolóink vannak. Magyarok. Bajnokok. Példaképek. Kétségkívül. DE! Nem egy esetben kiderül, hogy az olimpiai és világbajnoki címek mögött a tehetség nem csak a szorgalommal párosult, hanem maximalistának mondott edzőkkel is. Az, hogy kinek mit jelent a maximalizmus... eddig más lapra tartozott. Az aranyérem a fontos. Azzal lehet kérkedni Az edző utasít, a tanítvány végrehajtja a kérést. Vagy nem. Utóbbi esetben jönnek a szankciók. Van aki elviseli. Van aki nem. És... van aki elviseli, majd később kiborítja a bilit... Ez történik most az úszóknál. De nem lennék meglepve, ha bejelentkeznének más sportágak is. Nem... Nem a focira gondolok...De - mondjuk - a kajak-kenuban vagy a  tornában biztosan találunk maximalista edzőket. És versenyzőket, sportolókat is. Szerintem ezen nem kellene ennyire csodálkoznunk és utólag pálcát törni a korábban ünnepelt szakemberek felett...

Fiam kosárlabda mérkőzésein rendszeresen előfordul olyan edző az ellenfél kispadjánál, aki ordítva alázza meg 18 éves játékosait. Egy hiba ? Azonnali csere. Nagy hiba ? Időkérés és azonnali, név szerinti "kritika" a csapattagok és a nézők előtt. A nézők pedig ? Hm. Többnyire szülők kíváncsiak a tét nélküli meccsekre. A "játékra".

Én azt látom, hogy egykedvűen tudomásul veszik, hogy Feri bácsi így "motivál..." Hadd szokja a gyerek. Ez van a társadalomban is. A főnök ordít, az igazgató abuzál, mink' pedig behúzzuk amink van és hallgatunk.

Aztán később borítunk. A közösségi hálón, a kocsmában, vagy a pszichológusnál...

Ez van. Mindig is sportnemzet voltunk. Sportot űzünk a megaláztatásból is. MI vagyunk a bajnokok...

Mm