Szaladjunk el Gödre, városnézőbe. Érdekes látnivaló: az Duna felőli oldalon szépen  polgáriasodik a környék, kedves, nem hivalkodó házakkal, régi templomokkal, új játszóterekkel. Oké. Az autópálya felőli oldalon pedig épül az új akkumulátorgyár. Már a meglévő épület is kolosszális, de ami most nő ki a ledózerolt  földből...RÉMISZTŐEN nagy. Gépek százai, emberek ezrei dolgoznak az építkezésen, no és a "termelő" gyárban. Erről tanúskodnak a parkolóban váró buszok. "Természetesen" por és zaj is társul a beruházáshoz és az üzem működéséhez. Viszonylag gyakran haladok el az épületegyüttes mellett, ilyenkor ösztönösen rálépek a gázpedálra: engem NYOMASZT ez a gigaépítkezés. Erdőtelepítésért jobban lelkesednék. Vagy egy lovarda...Na, de várjunk csak! Az autópálya melletti keskeny zöld sávon, a tikkasztó melegben két ember dolgozik. Lassítok. Igen, jól látom. Körülbelül 70 centis kis fákat ültetnek el a földbe. A mai, modern felfogás szerint világ rendje helyreáll. El is veszünk valamit a természettől, de adunk is neki kárpótlást. Csakhogy... Az egyik oldalon 2000 ember épít 40-50 méteres betoncölöpöket , míg tőlük 200 méterre két homo sapiens kapirgálja a földet és elültet néhány facsemetét. (Gondolom, valahol még azt is fel kell tüntetni a környéken, hogy a fásítás költségeit a világcég vállalta magára.) De szerintem ezt mindenki tudja... Azok is, akik már a debreceni BMW-gyárat építik és azok is, akik "megálmodták" a magyar "motodzsipí" pályát. A képlet egyszerű: itt több hektárt ledózerolunk, lebetonozunk, ott ültetünk egy kis "zöldet". Működtetni is kell a létesítményeket, de hát energiával, vízzel rendkívül jól áll az emberiség...

Éppen hőségriadó van. Azt kérik a hatóságok, hogy a szociális intézmények engedjék be a hajléktalanokat az épületekbe. Azt is hallani, hogy több folyadékot kellene fogyasztanunk. Hozzáteszem: amíg van.

Mert ha ilyen ütemben pusztítjuk a természetet, ha ebben a tempóban nő a fogyasztás... akkor az emberiségnek nem lesz hosszú életpályája ezen a bolygón...

De a fák legalább megmaradnak. És 50 év múlva, a nagyra nőtt gödi fák sóhajtozva beszélgetnek egymással:- Emlékszel, amikor idetelepítetek minket, a túloldalon volt az a gyár. Beton, por, emberek. - Hol van az már, sudár jegenye barátom ?! Mind eltűntek. - Na, hát ez a fa... bocs, mellényeltem... sza.

Mm