A fenti címmel megegyező színdarabot Jiri Menzel rendezésében mutatta be a "régi" Új Színház. Műfaját tekintve bohózat, de sírni éppen annyit lehet rajta, mint nevetni.

Az előadás címe az utóbbi időkben - hetekben - zajló politikai egyeztetésekről jutott újra eszembe. Miért is ? A bátor, hazafias, jó kiállás politikusok bizony-bizony sokat tárgyalnak. Egyeztetnek, üzengetnek, delegálnak, fenyegetnek... meg ilyesmi. A végén aztán megegyeznek egymással és mindenki úgy állítja be a végeredményt, hogy "nagyot harcoltunk, de megérte !" Az eredmények és az általában fájdalmas következmények pedig hetekkel-hónapokkal később válnak érthetővé/érezhetővé  a mindennapi megélhetésért "harcoló" választópolgároknak. Ez a demokrácia. Állítólag.

De most azt tűnt fel, hogy a médiában hetek óta beharangozott, nagyon "eltökélt" magyar-lengyel költségvetési vétó új fordulatot vett. Két nappal a végső szavazás előtt a két kormányfő lebonyolította sokadik tárgyalását, Ezúttal Varsóban. Mindenki elégedett volt. De a német kancellár asszony is bizakodó. Frau Merkel reméli, hogy mégsem lesz vétó. Keményen harcolnak. (A németek ebben is nagyon jók.) Őszintén csodálkoznék, ha pénteken nem csapnának egymás kezébe a vitázó felek. Victory ! Sieg ! Meg ilyesmi.

A másik kedvenc terepem a Brexit. Itt már annyi, de annyi bizottság és külön megbízott tárgyalt egymással, hogy csak az ügyvédi díjak 1 százalékából új fociakadémiát lehetne nyitni - nyilván  NB-I-es felnőttcsapattal - Nemeskoltán. (település Vas megyében).

De most a két "főnök", Boris és Ursula újra összeül.Gondolják, hogy steak és egy párolt brokkoli mellett - hátha - ŐK megállapodnak . Maybe yes, maybe not. De harcolnak.

S a nép, az istenadta nép ? Hát, mi csak nézzük az előadást. Sokadszor elölről. Még egyszer. Hátulról. És a jegyet mindig nekünk kell megvenni. Sőt egyre többe kerül.

Unom már. Elég volt. Függöny !

Mm