" A halál olyan, mint a nap: nem tudunk szembenézni vele." Ez a mondat a XVII. században íródott. Azóta sokat fejlődött az orvostudomány. Jóval többet tudunk a betegségekről, gyógymódokról, életről, halálról. Legalábbis ezt gondoltuk 2020 márciusáig. Azóta találgatunk. Meg vádaskodunk. Naná, hogy megint Kína. Meg a migránsok hurcolják be a vírust. Rendben. Az olaszok ?! Ők sem jobbak, de legalább ők saját magukat fertőzik meg. Si. Nyár, Adria. Vírusmentes. Majdnem. Második hullám. Magyarország "jól védekezik." A vírus jól támad. Magyarország védekezik. A vírus támad. Magyarország magyarázkodik. "A vírust megállítani nem lehet." Bár a  kutyasétáltatókra fegyveres katonák figyelnek, de ez - bár hungaricum - most kevés.

Egyre többen halnak meg. Egyre méltatlanabb körülmények között. A rokonok keresik a hozzátartozókat, az egészségügyben dolgozók keresik önmagukat, végkimerültségben.

A politika ágyszámokkal vigasztal, a MAGYAROK vétóznak Brüsszelben, a külügyminiszter üzen a magyar fociba öntött milliárdok ellen tiltakozóknak. "Ne károgjatok !"

Nem károgunk. Csak szembenézünk a valósággal. Szembe merünk nézni a nappal. A napnál is világosabb, hogy bárki, bármikor meghalhat. De sokan élnek, bár halálosan fáradtan. Sokan már halára ijedve várják a számláikat, mert a munkahelyeik veszélyben vannak.

A magyar döntéshozóknak nem a napba kell nézniük. Nem. Az emberek szemébe kellene nézniük és elmondani az igazságot. Mert amikor százával halnak meg naponta emberek, kegyeletsértésnek tartom, hogy a csepeli stadionépítés és az önkormányzati adók megvágása van a "porondon". Persze a foci mellett.

Kegyeletsértő és morbid. Haláli. Nap mint nap.

Mm