Kétnapos filmforgatáson voltam. Már a vírustesztelés során feltűnt, hogy mennyire sokszínű a kb. 100 fős társaság. Nők és férfiak vegyesen és kedélyesen csacsogtak egymással, többnyire magyarul vagy angolul. A forgatás nagyon jó hangulatban telt, a kamerák átállási idejét pedig egy fűtött csarnokban töltöttük ki.  Beszélgettünk és teáztunk. (nem volt Wifi...)  Ennek során kiderült, hogy van közöttünk amerikai, arab, laoszi, mongol, kínai, tanzániai, dél-afrikai és szír statiszta is. Ennek oka kézenfekvő volt : a jelenetben egy nemzetközi kiállítás résztvevőit testesítettük meg, Japánban. A multikulturális hatást remekül használta ki a német rendező és stábja, a rendezőasszisztenseknek sem kellett rekedtre ordítani magát egy-egy beállítás során. Fantasztikus, idilli, filmbe illő... gondolhatnánk. Az is volt. Egészen addig, amíg az első nap végén, az esti buszozásnál a magyar csoport tagjai között nem robbant ki egy vita, természetesen a politikai hovatartozás témájában. A verbális ütközet az idő rövidsége miatt azonban hamar  elcsitult. De "mi, magyarok" büszke nép vagyunk. Másnap a vitázó felek egy beállítás során egymás mellé kerültek. Hát persze, hogy ott tudták folytatni, ahol a buszon abbahagyták. A külföldiek kissé furán nézték az egy-két perces szünetekben egymásnak feszülő magyar embereket és füleltek is, hiszen a magyar nyelv gyönyörűséges és cifra kiszólásait hallhatták. Természetesen nem hiányozhattak a nevek sem: Orbán, Gyurcsány, Karácsony, Mészáros és Mészáros. Jó csapat.

Számomra két dolog nyert bizonyítást: egyrészt bármilyen embercsoport együtt tud működni a másikkal, ha látják a tevékenység értelmét, a célt. (legyen szó, egy filmforgatásról, vagy éppen a klímaváltozásról). Másrészt világossá vált, hogy a végletekig megosztott magyarok bármely körülmények között képesek egymás torkának esni és "örök haragot" esküdni egymás ellen.

Legközelebb javaslom a filmes produkciós társaságnak, hogy ERRŐL készítsen egy dokumentumfilmet.

Garantált lenne a díjeső. Ugye, emberek ?

Mm