Hír: kijutott a labdarúgó válogatott az Európa-bajnokságra. Gratulálok a fiúknak, tényleg. Ugyanakkor rendkívül szomorúan vette észre magamon,hogy nem tudok örülni a sikernek. No Dzsoj. Pedig szeretem a focit, meg hát értek is hozzá...Figyelemmel kísértem az elmúlt években folyósított milliárdoknak az útját is, amiket a stadionok és az akadémiák nyeltek be. Ez akkor sem lenne rendben, ha a többi ágazatban hasonló mértékű fejlesztések indultak volna el. Például az egészségügyben, vagy a szociális ellátásban. Nem beszélve az oktatási rendszerünkről.

De ezeken a területeken leépülés történt . A szociális ágazatban dolgozom és első kézből tudok nyomorúságos történetekről beszámolni. Itt nincs külföldi stáb, nincs VIP szektor, nincsenek példaképek. Emberek vannak, akik európai körülmények között akarnak élni. (Ha már a fociban világszínvonalú infrastruktúráról beszélünk)

Lakás, élelmiszer, oktatás, egészségügyi ellátás. Alapvető emberi jogok. Európában. Ez a Humán Európa-bajnokság. Magyarország 30 éve a selejtező csoportban van és nem tud továbblépni.A vírushelyzet pedig megmutatja, hogy mekkora az elhanyagolt szektorok teljesítőképessége. Kevés, és az is apad. A kormányfő százalékpontokkal dobálózik és Ausztriát emlegeti. A példa jó. Ott emberi körülmények között folynak az alapellátások. Az embereknek vannak jogaik. Az élethez. Az életben maradáshoz. Kevesebb a stadion, kevesebb az akadémia, de így is kijutottak (egyenes ágon!) az EB-re. Igaz a megállapítás: Ausztria előttünk jár. Ami nem igaz: egy héttel. Valójában 50 évvel...

Kedves Dominik & Co ! Szívből gratulálok Nektek és kérlek fogadjátok el, hogy MOST nem tudok örülni a "példátlan sikernek". De dolgozom. Magyarországon.

Mm