Itt Magyarhonban. Hasonlóképpen mint a sportban, hétről-hétre azt is tudjuk előre : ki lesz az ellenfél. Kit kell legyőzni, megsemmisíteni, elnyomni... legrosszabb esetben elviselni. A magyar ember fogékony. Ha azt hallja, hogy háború, hát harcol. Buszon, a fészbukon, az utcán. Ki-ki a maga eszközeivel. Ma például egy "úriember" szólt vissza agresszíven az őt kiszolgáló pultos hölgynek, aki kifogásolta, hogy a férfi nem visel maszkot. "Ez a pokol, uraim !" - mondja Al Pacino "mester" az amerikai futballcsapat előtt mondott beszédében. Igen. De a futballpályán a meccs után a felek - jobb esetben - kezet fognak egymással és élik tovább életüket. Mi magyarok nem nyújtunk kezet . Büszkék vagyunk és félünk is egyszerre.

"Az időzítés, uraim !" - mondja tovább Al Pacino . Az időzítés, mint eszköz. Hogy - talán - nem kell mindig megfelelni, megfeszülni . Csak, ha szükséges.

"2022-ig védekezünk, utána választunk." A magyar Al Pacino kiadta a jelszót. Nálunk ez az időzítés. Ez a taktika. Okay. Khmmm. Kivel is meccselünk a héten ? Magyarország - Brüsszel ? Jó. Nézők előtt ? Pláne jó.

De... nem mehetne egyszer... a stadionban... a nagykivetítőn... a Háború és béke...

Mm