...with Hungary ? - kérdezi egy külföldi ismerősöm. Mi baj lenne ?! - fortyanok fel. Az árak nőnek, az autógyártásra berendezkedett ipari termelés csökken, a balatoni szőlők eltűnnek, Vidnyánszky Attila a Magyar Bélyeggyűjtők Egyesületének elnöki pozíciójára hajt, de egyébként mindenki hajt, mert ez egy munkaalapú társadalom...

Tovább is van, mondjam még ? This is NOT a wrong situation. This is the reality. Ebben élünk, megszoktuk.

A nehezítő tényező az élet elviseléséhez, maga az ember. A munkaalapú társadalomban az ember és a természet másodlagos. Az emberi természet pedig kezd életveszélyessé válni. Mivel kerékpáron közlekedem a városban ,szó szerint saját bőrömön érzem az odafigyelés és a tolerancia teljes hiányát. Tegnap viszont megtapasztaltam , a hatalom figyelmét. Történt, hogy a Kossuth tér közelében, - a Nagy Imre szobor helyén -  tucatnyi, tizenöt-tizenhat éves kislány a betonra rajzoltak valamit. Három vonalat húztak meg már, amikor megjelentek a karhatalmi szervek. Egy darab rendőr - erősen izzadt állapotban - , valamint két fő, katonai egyenruhában pompázó polgártársunk. (Mint kiderült, ők az új Trianon emlékmű előtt "szolgálnak", de most besegítettek. ) A rövid beszélgetés után azt láttam, hogy a lányoknak ásványvízzel és papírzsebkendővel (!!!) fel kellett takarítaniuk a krétacsíkokat az aszfaltról. De itt még nem volt vége a vegzálásnak: minden "elkövetőtől" elkérték az igazolványát és felírták az adataikat egy noteszbe. Feltehetően fel is jelentik őket. Egy idős úr, aki a kutyáját sétáltatva a helyszínen tartózkodott, próbált beavatkozni az eljárásba, de - tényleg óvatosan - félreállították.

Vele váltottam néhány szót az esetet követően. (Jómagam gyermekeim társaságában egy pizzéria teraszáról voltam szemtanúja a rendőri túlkapásnak.)

Az idős úriember erősen feldúlt hangon csak ezt hajtogatta : - Felháborító, amit a hatalom művel. Ebben az országban nem lehet élni...Itt nem lehet élni, itt nem lehet élni...

That is not wrong either. This is shit, my friend...

Mm