Én nem várok sokat  ettől a világtól. Nem is akarom érteni az európai politikusok eufóriáját a brüsszeli "félmaraton után", hidegen hagynak Trump és Boris Johnson önző játékai, és a szélsőségesen "gondolkodó" diktátorok.

Már régen elfogadtam, hogy az emberiség erőltetett menetben pusztítja környezetét és a bolygót. Megérdemeljük.

Apró jelek és cselekedetek tudnak boldoggá tenni: szeretteim öröme és mosolya például. De kellemes érzés volt az is, hogy a vonaton a kalauz - ma - kedves és udvarias volt . Aztán mikor hazaértem, a postaládámban találtam egy levelet, amit már nagyon vártam. Segítség jött egy számomra ismeretlen embertől. De csak ez után jött a non plus ultra: az udvaron parkoló kerékpáromat esővédő paplan védte. Hamar összeállt a kép. A szemközti szomszédom nyaralni ment , ahová vitte a családi bringákat is. Viszont az esővédő huzatot itthon hagyta és ráterítette a bringámra.

Ez az apró cselekedett reményt ad nekem: még mindig vannak - egyre fogyó számban - segítőkész , önzetlen emberek. Nem milliárdokat osztogatnak, vagy éppen tuti tippeket, nem.

Figyelmet és szeretetet adnak.

Isten tartsa meg őket és szokásaikat.

A "Többiek" ?

Nos, ők nem érdekelnek.

Mm