Ingerszegény környezetben vagyunk, minden rezdülésre figyelünk. Az sem mindegy , hogyan indul a napunk, ki az az ember akivel egyáltalán szót tudsz váltani. A lakásom melletti kisbolt tulajdonosával beszélgettem, aki a "fokozódó"helyzetre és a fogyó árukészletre a következőt mondta: - Én Nagyváradon, a Ceaucescu-rendszerben nőttem fel. Jegyrendszerben lehetett venni élelmiszert , vagy arra sem. Beosztottunk mindent, de ha elfogyott, koplaltunk. A mostani helyzet ahhoz képest Kánaán...

Na igen. Mihez viszonyítunk. A "fejlett" Nyugaton az emberek nagyon zokon veszik, hogy korlátozva vannak jogaik.. Nincsenek ehhez hozzászokva, hosszú generációk óta. Nem is akarják betartani az előírásokat. Nekik nincs olyan emlékük, hogy a politika valamit megtiltott és ha nem tartottad be, akkor szankciók jöhettek. Be is zárhattak a börtönbe vagy megölhettek. A rendszer így működött. Erre azért még emlékeznek néhányan kis hazánkban, sőt... Mintha arra lennének törekvések, hogy egy a totalitarianizmus visszajöjjön. Vagy inkább.., még jobban megerősödjön.

Bár... azt látom a magyar emberek egy részének még tetszene is a dolog. Benne van a magyar kollektív tudattalanban. Mindig van, aki megmondja mit szabad csinálni és azt kell követni. ellenkező esetben baj lesz. Néhány "Belső szabadság"- jegyet kiosztanak az arra érdemeseknek, a többi kussol és vár. 

Hát most sokan várunk. Sokáig. Addig gondolkozzunk el, vajon szabadok vagyunk-e ? Karanténon innen és túl.

Mm