Miközben az európai politikai elit már a következő eladósodási hullámot tervezi (az új kötvénykibocsátást már maga Frau Merkel is támogatja), a WHO figyelmeztet: Európa még a járvány elején tart, erre tessék koncentrálni. Több teszt kellene (ezen az Elit már túl van a privát klinikákon) és alapvető védelmi eszközökkel kellene felszerelni a háziorvosokat, az ápolószemélyzetet. Ez az alap. Aztán be kéne' már zárni a 'csába a plázákat és azt hiszem, egy élelmiszerboltnál sem indokolt, hogy este 10-ig várja a lisztre leselkedő "vásárlókat", miközben az alulfizetett eladók már a térdükön járnak és fertőzésveszélynek vannak kitéve. De ilyen intézkedésekhez ismerni kellene a kisemberek életét és munkáját, magyarán a társadalmi körülményeket. A döntéshozók azonban más ligában fociznak...

Európában is, és itthon is.

Nem marad más hátra, mint kiülni a gangra egy párnára , és élvezni a márciusi napsütést Közben nagyon lassan olvasni Kornis Mihály gondolatait az életről. Aztán ha nagyon belassulok, kinyitom a másik könyvet: Joseph Heller 22-es csapdáját. Ezen meg nagyon hamar felhúzom magam, mivel tökéletesen igaz a regény felvetése a mostani helyzetre: mindenki tudja , hogy az életével játszanak, mindenki tudja, hogy emelkedik a terhelés, mindenki tudja, hogy a tisztek és a politikusok jól járnak, és azt is tudjuk, hogy nem érdemes szólni. Inkább örülj, ha nem néznek hülyének. És köss bele a veled hasonszőrű embertársaidba. Mert őket eléred... Naszóval'... ha a könyvön felhúzom magam, akkor nagyon lassan eljárom a tájcsi alap, 24 lépéses formáját. Kiélvezve minden mozdulatot. Ettől megnyugszom és indulhat a kör újra Kornissal...

Szép is lehetne így az élet, csak ne tudná az ember, hogy ha kilépsz az utcára, vagy a jövőre gondolsz (kötvények, hitelek) folyton figyelned kell a csapdákra. A csapda veszélyes. Nem hagy nyugton.

A következő napokat/heteket arra szánom, hogy kigondolom: hogyan lehet elkerülni őket...

Mm