E héten, szerdán játszotta 93. alkalommal  az Örkény Színház - természetesen telt ház előtt - Shakespeare remekművét a Hamletet. Többször leírtam már: mérhetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy statisztaként jelen lehetek a darabban. Ráadásul az első felvonásban "kiemelt hely" jut osztályrészül. Claudius király mellett ülök, és többször surran el mellettem a tébolyult Hamlet. Elsurran, elröppen előttem, de én hagyom... Ez a szerepem :-)

De legbelül élvezem a darab minden percét és rezdülését. Tegnap például a társulat két doyenje, Pogány Judit és Gálffi László varázsolt el újra egy jelenettel , amelyben színészpárt alkotnak . A néhány perces együttlét végén mindkét színész könnyezett a színpadon. 93. alkalommal álltak ott, úgy hogy előző napon is ezt a szerepet alakították és mégis teljes átéléssel mondta el Gálffi a monológot, amit aztán Pogány Judit fejezett be.

A nézőtéren feszült csend keletkezett, a színpadon lévők is sokan küszködtek a gombóccal a torkukban. Én is köztük voltam. A főszereplő, a zseniális Polgár Csaba tekintete is sokat elárult erről a katarzisról. Csodálatos élmény volt, köszönöm.

Mai világunkban, ahol mindenki a kiégésről, a munka és a munkatársak elviselhetetlenségéről beszél, ritka nagy ajándék megélni egy ilyen helyzetet, ahol emberek ország-világ előtt megmutatják: mit jelent az elhivatottság, a minőségi munka.

Köszönöm Örkény Színház !

Mm

Ui.A márciusi Hamlet előadásokra a jegyek már elkeltek...