Emlékeim szerint, egyik munkahelyemen hosszú időt töltöttünk és sok pénz költöttünk el azzal, hogy újrafogalmaztuk az álláshirdetések szövegét. A sokadik nekifutás után - bár pozíciómból fakadóan nem tehettem volna meg - ezt mondtam: - Írjuk ki ezt: "Jó embert keresünk ! Cégnév.com." Ennyi !

Persze, más lett a "megoldás". de sokáig bennem maradt ez a mondat, amit a Vígszínház méltán sikeres előadásából emeltem át. Most, hogy így "szabadabban" élek, nyitott szemmel keresem a mindennapok jó embereit.

Így leltem rá ma arra a fiatalemberre, aki a kedvenc zöldségesboltomba állított be egy tányér gőzölgő levessel. Átnyújtotta a pult mögött fázósan álló hölgyeknek a nagyon jó illatú meleg ételt  és jó étvágyat kívánt nekik. Nem bírtam megállni szó nélkül, és elmondtam neki, hogy mennyire "emberi" amit csinál. Mire ő - Ó, ez semmiség, ők is mindig nagyon kedvesen velem, én csak viszonzom nagy ritkán ezt a gesztust... Majd folytatta: - Emberek vagyunk nemdebár ? Biztosan Te is csináltál valami jót az elmúlt időszakban... Mire én: - Hááát, ma vettem egy Fedél Nélkül újságot Erzsikétől a Nyugatiban... - Na látod ! - mondta - jó ember vagy te is.

Kissé zavartan elköszöntem a boldog , zöldséges közösségtől és elégedetten hoztam haza kis gyümölcsmotyómat.

Mikor megeszem a mandarint, biztosan eszembe jut ez a pár perc. Jó emberek között.

De... mikor "romlik el" az emberfia ?! Na erről majd legközelebb írok...

Mm