Mivel már csak néhány műszakom van hátra jelenlegi munkáltatómnál, hosszabb lélegzetvételű beszélgetésekbe is keveredek néhány szimpatikus embertársammal . Téma: a jövő. Ki hol képzeli el magát egy év múlva ? Nagyon érdekesnek tartom, hogy a homo sapiens szívesen beszél életének alakulásáról, bár a tónus meglehetősen borús...

A többség váltani akar munkahelyet, lakhelyet, de olyan (vásárló) is akad, aki a fia után indul "Nyugatra". Azaz "országváltó..." Az indokok is eltérőek: legtöbbjüknek "elég volt", mert nem érzik magukat megbecsültnek, mások a fizikai megterhelés miatt kell, hogy váltsanak és szinte majdnem mindenki megemlíti a társadalmi viselkedést: a lenéző, gazdagodó politikusokat, az agresszív kommunikációt és magatartást a közéletben, valamint a rossz munkahelyi légkört.

Természetesen nem vártam ezektől a beszélgetésekből egy országimage-építő diskurzust, de ez az általános rossz kedv...bizony jelzésértékű. De majd az ifjúság ! - gondoltam magamban és megszólítottam egy 5 éves forma kislányt. Miután megdicsértem a haját (hát nőből van ő is...) megkérdeztem tőle: - Mi leszel, ha nagy leszel ? Rövid gondolkozás után, csillogó szemmel rávágta: - Korcsolyaedző ! - Hú az jó !-  mondtam és rápillantottam az anyukájára. Aki csendben hozzáfűzte: - Csak nem ebben az országban...

Így amikor megpillantottam kedvenc középiskolai tanáromat a húspult fölé görnyedve, elhatároztam: ma őt kihagyom a "jövőkutatásból". Kaptam elég sok választ ahhoz, hogy kimondjam az ítéletet:. a magyar társadalom "tökéletes" állapotban várja a trianoni megemlékezéseket.

Zárókép: a Nyugati aluljáróban találkozom a Fedél Nélkül című lap árusítójával, Erzsikével. Mint rendszeres vásárlója, megkérdezem,tőle, hogy ki lesz a következő lap címlapján, mire ő: XY ! - Mire én: - Hát, őt nem ismerem.... Válasz: - Tudod, ő volt az a hajléktalan aki nemrégiben a villamos elé vetette magát és meghalt.... Lehet, hogy neki volt igaza...

Hát ennyi a mai napról. Jó (sötét) éjszakát Magyarország !

Mm