"Ha a csend beszélni tudna, hol nevetne, hol meg sírna..." Adamis Anna verse. Részlet. Nagyon pici részlet. Abból az időből amikor még nem volt internet és a hozzá kapcsolódó "vívmányok" Az emberek fizikálisan egymásra voltak utalva, ha beszélgetni (ma is szóhasználattal. kommunikálni, chatelni ) akartak egymással. De már ekkor is felmerült a Csend, mint emberi igény,a túlzott információzúgás közepette: tudjunk megállni és mondjuk azt, hogy csend !!! Sőt ! Hunyjuk be a szemünket is. Csak pár percre.,,Legyünk együtt a csenddel. Ami - vagy aki - ilyenkor "beszél!"...Hozzád.
Szóval:le kellene nyugodni EMBEREK. Csendben lenni. Reklámok és okostelefonok nélkül.
És hallgatnia a Csend hangját... de a többit rábízom a művészetre:
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall