Azt mondják, figyelni kell az ÉLET hangjára. Mert néha kérdez. Jókat. Ez akkor ugrott be nekem, mikor tegnap is és ma is két különböző önkiszolgáló étteremben ugyanazt kérdezte a pultos embertársam: - Kis adag vagy nagy adag ?

- Kis adag ! - nyögtem mindkétszer, ösztönösen. Azt kaptam, megettem. Majd hazajöttem és gondolkoztam . (Jó dógom' van, ugye ?!) Arra jutottam, hogy életem utolsó két évtizedében nagyon sokszor kaptam nagy adagokat: nagy fizetés, nagy autó, nagy felelősség, nagy(?) szerelmek, nagy sikerek és nagy bukások. És ezzel együtt a nagy zabálások , nagy ivászatok, nagy utazások és nagy problémák az egészségemmel.

Most más a leosztás: egyrészt található rajtam "nagy" súlyfelesleg (mintegy 10 kilónyi zsírocska). Másrészt bevételeim nem teszi lehetővé a nagyzolást, ami erősen "nevelő" hatású. De meg kell szokni, meg kellet szokjam. Kis adagokban. Nincs autó, nincs (nagy) utazás, nincs ruhatár növekedés, ja és persze nincs hatalom. (Na ezzel nincs is bajom...)

Mim van?! Kis adagokban: új lehetőségek, ahol kipróbálhatom magam. Időm, hogy foglalkozzam az egészségemmel. Remek párkapcsolatom és újraértékelt apa szerepem. Megújult baráti és új emberi kapcsolataim. És az a jó, hogy majd' mindegyit bármikor növelni tudom, anélkül, hogy pénzbe kerülne. Kis adagból , nagy adag.

Ezt nevezem gazdagságnak. Adagolom. Ki kér ?!

Mm