"Fiatal, de roppant tehetségtelen ..."  Ezzel a mondattal fogadta a "kemény mag" azt a labdarúgót, aki 18-20 évesen "felkerült" az első csapat keretébe. A kemény mag meghatározó, de már "rutinos" korban lévő játékos"társak"ból állt. Ez a 80'-as években történt, de - szerintem - ma sem jobb a helyzet Magyarországon. Főleg azért nem , mert nem fiatal, de jól fizetett, külföldi játékosokkal töltik fel a kereteket, azért, hogy "lépést tarthassunk Európával." Khm.

Pedig a fiatal, tehetséges, magyar emberekre szükség van. Szükség lenne: oktatásban, politikában, médiában,sportban egyaránt. Üdítő kivételként hat a színházi világ, ahol saját bőrén (libabőrén) tapasztalhatja meg az ember, hogy mit jelent egy "tiszta" gondolatvilág, egy szárnyaló szellemiség, dinamizmus. Amit például az ifj. Vidnyánszky- Vecsei "páros" felmutat , arra nem találok jelzőt. Nem csak az eredetiségük és őszinteségük miatt, hanem azért is, mert deklaráltan formálni, oktatni akarják a fiatal (és kevésbé) fiatal embertársaikat. (például: könyvautomaták) Bizonyára tucatszámra vannak az élet területén még ilyen "elrejtett" zsenik, aki arra várnak, hogy TERET kaphassanak és megmutathassák tudásukat. Vecseiék ezt megkaphatták és élnek a lehetőséggel. De a többi területen mi a helyzet ? Ki fog hátralépni és lehetőséget adni a fiataloknak , a tehetségeseknek ? Hol vannak azok a források, amelyek az első lépéseket segítenék ? (vö. 5 hetes választási kampány)

Kedves Embertársaim ! Nem marad más hátra, mint minél sűrűbben ellátogatni a színházakba: egyrészt kínok -kínját élhetjük át (akaraterő fejlesztés!) a mobiltelefonok használata nélkül, másrészt a darabokon keresztül jól kiröhöghetjük a társadalmat , azaz magunkat. Mert bár sok a tehetséges ember, de a társadalom tehetetlen.

"Öregedő, morgolódó, de roppant tehetetlen..."

Mm