Először is arról, miért jó olvasni: Szabó Magda novelláskötete után P.G.Wodehouse könyvét olvasni... felér egy terápiával. Magda könyve ugyanis az elmúlásokról szólt, gyönyörűen és fájdalmasan, ahogy kell.

Az angol úriember pedig egy olyan ponyvaregényt rittyentett - szintén fájdalmas őszinteséggel bemutatva a homo sapienst - hogy alig tudod letenni. Illetve mégis. Le KELL tenni, mert elgondolkodtat. (És ez az olvasás lényege...)

Én addig jutottam a fantáziálásban, hogy nem kell MINDENT komolyan venni. Majdnem, hogy semmit. Egyet leszámítva ( ezt a felismerés pedig Grecsó Krisztián őszintesége hozta meg számomra) : a betegséget.

Most már csak az a kérdés, mindezt hogyan kell csinálni ? Mármint a "könnyedséget", a játékosságot, a humort.

Mert akik ezt mívelik Magyarországon - tisztelet a kivételnek - szintén panaszkodnak: politikára, megosztottságra, túlterheltségre, szakmai féltékenységre satöbbi. De ha belegondolok. ez az élet MINDEN területére igaz. Így pedig igazán nem könnyű "viccesnek" maradni és nem befeszülni.

Na de kezdjük el EMBEREK ! Vállakat szépen leengedni.... Figyelni a légzésünkre,,, Hosszan ki és hosszan be...

Jó. És most olvassuk el együtt ezt a rövid kis részletet Wodehouse tollából:

..."Egyszer volt egy bennszülött málhahordozóm, aki kiválóan tudta utánozni a hím puma párzásra hívó kiáltását.

- Valóban ?!

- Éspedig olyan kiválóan, hogy még a nőstény pumákat is lóvá tette.Tucatszámra sereglettek össze a tábor körül és majd' megpukkantak mérgükben, amikor rájöttek, hogy egy bennszülött marháskodik velük. Egyébként ő volt az, akit már meséltem magának: akit napnyugta előtt el kellett temetnünk... Erről jut eszembe... Hogy vannak a kiütései ?"

Jó. ennyi. És most egy kicsi mosoly.

Tényleg ! Te hogy állsz a kiütésekkel ?!

Mm