A mai nap lassan csorgott el... Valahogy "nem jó" energia a lengte körül a társadalmat és annak jeles képviselőjét: a homo sapienst, vagy a mai fogyasztói megközelítésben: a mohó sapienst..

Rengeteg fáradt, kimerült arcot láttam, iszonyatos trágárságokat hallottam, miközben "embertársaim" körében tettem a dolgaimat.

"Csak túlélni..." - mantráztam magamnak, amikor rám pillantott egy 50-es, jól öltözött férfi, és mivel elhaladtunk egymás mellett ösztönösen úgy éreztük, hogy köszönni illik a másiknak. Mint két régi ismerős. Így is tettünk.. Szinte egyidőben hangzott el a "Jónapotkívánok !" és a "Bonjour !" szócska.

Még udvariasan biccentettünk is, mint akik tudják: ebben a kapcsolatban (most) nincs több... Két homo sapiens találkozott és egy pillanatra jól "megtisztelték" egymást. Ennyi.

Ez délelőtt volt. Délután már nagyon "francia" akartam lenni, este pedig olvastam, hogy egy 90 ezer főt számláló francia városban ingyenessé tették a tömegközlekedést és azóta (ennek egy éve már) 65 százalékkal több ember veszi igénybe a szolgáltatást.

És arra is mernék fogadni, hogy a buszon még beszélgetnek is egymással, és nem ordítva nyomják a dudát a büdös dugókban.

Vagy teljesen elsznobosodtam ? Franc' tudja...

Au revoir !

Milkman