Köszönhetően tejcsarnokbéli bejelentett munkahelyemnek, szabadságom ideje alatt kulturális programmal gazdagodtam: elmentem moziba. Ha má' mozi, legyen Művész . Ha má' művész, legyen német film...
És a téma: az apjuk halála után egymásra "találó" fiútestvérek... A jóléti Németországban.
Meg is érintett a dolog és rögtön gondolkozni kezdtem azon, hogy én vajon MOST - függetlenül egy nem várt eseménytől - milyen közös témát találnék a nálam négy évvel idősebb fiútestvéremmel. A bátyámmal, a múltról.
Eleinte csupa rossz gondolat jutott eszembe, amit ezen a hasábokon talán nem részleteznék.
De ha mégis valami "bejön"a gyerekkoromból és közös: az a KAJA illetve annak hiánya. És ha ezt még (noch dazu!) át akarom fordítani pozitív irányba, akkor az ugrik be, amikor otthon - néha - melegszendvicset sütöttünk.
A kiváló szovjet "eletkronyos" sütó megbízhatóan olvasztotta a a kenyérre és az azon lapuló vékony felvágottra a rendkívül drága sajtot. Oly'annyira, hogy én még napokkal a "sütés" után is előszeretettel kapirgáltam le és ettem meg, az "odakozmált" darabkákat. Hmmmm!
És azóta is ez a mottóm, ha evésről és szórakozásról van szó: ha labda és melegszendvics van: MINDEN van !
Na ezekkel a gondolatokkal zárom le a "nyócóraszórakozás" blokkot és adom át magam egy általam készített melegszendvicsnek.
És próbálom felidézni a hetvenes, nyolcvanas éveket...
Na... most már kinyitok egy üveg bort is...
Meleg a szendvics. nem akar kihűlni.
Mm
