Coming out ! Ma, miután megkaptam a táppénzes papírom, egyből kimentem tájcsízni a parkba ! Igen, lehet táppénz manipulátornak hívni ezentúl, de vallom: a tájcsi (kínaiul: taiji) mindenkinek jót tesz...És mivel az előző bejegyzésemből kiderül, itthon sok a beteg ember... hát szívből ajánlom Neked, Kína szép ajándékát, Drága Magyar Föld Lakója.

Neki is veselkedtem egy árnyékos sarokban a "mutatványsornak", amikor nyílt a park oldalsó kapuja és beözönlött rajta... na ki ?! Ha hiszed, ha nem ... kábé 40 kínai turista.

Látszólag kimerültek voltak, és árnyékos helyet, no meg - szerintem - némi folyadékot kerestek a zöld övezetben. Hiszen - gondolom - a turista propaganda így szól Pekingben "A budapesti, zöld parkokban a magyar gyermekek anyukáikkal együtt csárdást járnak, amíg az apukák a szilaj lovakat ülik meg, nyereg nélkül."

Erre mit találnak ?! Egy poros kutyafuttatót - tele ismeretlen eredetű, de kutyának kinéző állattal - és egy piros fejű ötvenes pasit, aki... aki tai jizik.

Egymásra néztünk. Ők negyvenen és én, a tajcsizó magyar betyár... Elhatároztam: a magyar férfitársadalom védelme érdekében, folytatom a gyakorlatsort. Próbáltam azért elkerülni a szemkontaktust, de egy-két bátorító mosolyt így is elcsíptem. Utólag bevallom: a legrosszabb amire akkor gondoltam, hogy jön egy hetvenéves kis kínai pasi a csoportból, mellém áll, és "letajcsizik" engem... de nem.

Elvonult a csoport és a kütyüjüket nyomogatva letáboroztak a park különböző részén.

Kábé fél óra múlva ékes kínai nyelven ordítva hívták össze a csoportot újra, ezért még egyszer átvonult rajtam a kínai agyaghadsereg.De ez már meg sem kottyant nekem.

Éreztem: átmentem a vizsgán és reméltem, hogy a a vizsgabizottság (értsd a 40 fős csoport) este, a klíma nélküli étteremben, szürcsölve a csipős és forró gulyáslevest, irigykedve gondol rám...

That is life, Kedves Kínai Testvéreim ! Mindenkinek az jut amit megérdemel, és meg tud fizetni...

Mm