...megismernek ?! Meg, meg, meg !

10 nap elteltével visszatértem a Tejcsarnokba és elámultam: Sok kedves Kiskermen üdvözölt és azonnal "csibészesen rosszalló" megjegyzés tettek rám, éspedig: " Kihúzó, Stréber, Vörös Áfonya".

Történt, hogy ameddig távol voltam, lecserélődött a munkaruha ! Completto ! Az eddigi piros/vörös/zöld színeket felváltotta egy fehér/khaki kombináció. Húazannnya ! De szépek lettek a Kollégák és Kolleginák. Dicsértem is az Everyt , no meg a Bodyt, ahogy csak tudtam.

Igen ám, de nekem még egy napot várnom kellett a ruhaátvételre, merhogy' azt csak a Tejcsarnok vezetője adhatja át, aki éppenséggel távol van...

Bizonyááám ! Így szó szerint kiríttam a tömegből , kissé kopottas, de annál rikítóbb vörös kardigánommal.

Mivel a "visszaszokás"a melóba jelentős hőleadással is járt , rekord mennyiségű folyadékot vittem be szervezetembe.

Éppen egy félliteres üdítőt fizettem ki a pénztárnál, mikor mellém lép az éppen szolgálatot teljesítő "bisztonsági" ember: - Hát Te, melyik spárba' dolgozol ? - kérdi teljesen komolyan és végigmustrál.

- Hát éppenséggel ebben, ittene'. Má' uszkve öt hónapja. - hadarom.

- Na, azér" vótá" ennyire ismerős - mondja, bajsza mögött komoly arccal. És el.

Én pedig vissza. Hú ezt megúsztam. Maradhatok.

Fel  ! Vörösök , Proletárok ! Harcra Vörös katonák !

És még egy napot vörösben végigharcoltam,aztán este - még világosnál - letettem a fegyvert.

But The Milkman came back...