Társadalmi Felelősségvállalás. A multicégek milliókat költenek rá, színes fotókon hirdetik a munkatársaknak megjelenő újságokban és szép nevet is adnak neki. Persze angolul, hogy mindenki ércse': CSR. (SzíEszÁr)

MiASzar ?! - kérdezné jó Kerekes Lajos, de ő most balos. Azaz más csapatban focizik.

Be kell érni az én magyarázatommal. Meg persze egy történettel:

"Vasárnap délután a város megfő egy kicsit...". Igen A Saratov család nyáron különösen jobban teljesít. Kár, hogy cserében bazi nagy hőt enged ki a szűrőin keresztül. Ránk. Ha úgy tetszik, a Társadalomra. ( környezet- és egészségkárosító...) Nos, a hétvégi kánikula Tejcsarnokban töltött perceiben mellém lép egy hölgy és udvariasan megkérdezi, hogy kapható-e egy bizonyos tojás. Viccesen mondom neki: - Úgy látom a polcon nem található, de megkérdezem a raktáros kollégát.... Nem is furcsállja, hogy eltűnök és raktárosnak kiadva magam, kihozok egy tálca tojást, Ő hálás. Én izzadt, de boldog.  Meg is kérem: - Válogasson kedvére, én addig ráállok a Medvére. (kockasajtokat töltök)

Kis idő után jelentkezik:- Köszönöm a segítséget, de... (Na , mi lesz a DE ?!). -  De szeretne szólni - folytatja, - hogy az original csomagolások egy része (is) hiányos, és/vagy sérült. És látja, mi van a tojásokkal teli polcokon.

Igen, jól látja. Törés-zúzás. Plusz: sokan a tojás polcon helyezik el a "meggondolt" termékeket. Azaz. mégsem kell, de ÉN ( ÖNTUDATOS FOGYASZTÓ) nem viszem vissza a helyére, hanem zsupsz, beba,,om a tojások mögé...

- Társadalmi felelősségvállalás , asszonyom ! - csúszik ki a számon. - Ez hiányzik, nem a tojás... - Milyen igaza van ! - mondja. - Én most költöztem vissza külföldről és csak kapkodom a fejemet...

- Honnan tetszett hazaszökni ?! - kíváncsiskodom . - Franciaország - mondja, szinte szégyenlősen. Majd hozzáteszi:- Maga , ugye megmarad ilyen segítőkész embernek ?

- Oui! - fitogtatom három szóból álló francia szókincsem egyik gyöngyszemét. Erre a nő - kezében a tojással - el.

Én meg gondolkodom: Ez a társadalmi felelősségvállalás. Én törődöm vele. A cégem törődne a velem.

Elégedett vevő, elégedett munkatárs menne ki az utcára. És közlekedne, kommunikálna, szórakozna.

Na. Ez a mi felelősségünk. Bárhol is dolgozzunk, vagy éljünk. Hogy - csak egy picit - figyeljünk egymásra.

Be is ugrott valami: Holnap kiírom a tojáspolcra. "Kedves Vásárlóink ! Itt a tojásokat rakjuk le, nem a megunt , korábban vásárolt árucikkeket. Köszönjük megértésüket. Kukori&Kotkoda és a Magyar Társadalom."

Mm