Ma hagytam, hogy jó dolgok történjenek velem. Így is lett. Meglepően kevés Vásárló jött a Tejcsarnokba, de ők "hasítottak". Itt van mindjárt egy erőtől kicsattanó őszhajú férfi, aki kedvesen és angolul megszólít. Kedvesen és angolul válaszolok és mutatom a terméket. Kiderül róla, hogy osztrák embör. Váltunk németre. Bátorkodom tőle megkérdezni, mit keres magyar honban... Visszavezette a családfáját a szabadságharcig, és elmondta, hogy tud néhány szót magyarul is. De folyékonyan beszél kb. 10 nyelven. Érti a kínait ész arabot is. Mondja. Ejha - mondom én. Majd a végén felajánlja, hogy tegeződjünk.  - Aber gerne ! Tamás. - Freut mich Tamás, Helmut.- így ő.

Helmut 81 éves. Remélem egyszer én is annyi leszek és le tudok menni majd tejért. Meg ezért-azért.(Sör ? Pelenka ?)

Helmut  el ( ist weg,) Jön egy ragyogó szemű magyar hölgy, pompás parfümmel. Jön vele a kérdés is: - Hol vannak az édesítőszerek ? - Tessék jönni velem, mutatom - mondom és lassan elindulok. Ő lassan követ, majd felkiált: - Köszönöm, látom már ! És mint a csík elhúz mellettem. Nem hagytam annyiban és a következő szemtelen mondat csúszott ki a számon: - Ejha ! Ez aztán a kezdő sebesség... - Igen ! - válaszolja (csikorgó cipőtalpakkal), pedig már elmúltam 80 !

Remélem én s elmúlok majd 80 és húzom majd a csíkot...

A Tejcsarnok után egy volt (külföldi) kollégám hívott fel. Jól esett. Beszélgettünk. Ő alig múlott 40, de néha már nehezére esik lemenni a boltba, de a csíkot csak nem akarja elhúzni.

Megkérdezte tőlem, mit tegyen. Mondtam neki valamit, de most már készen vagyok a válasszal: Éljünk úgy, mintha 80 évesek lennénk. Örüljünk minden napnak és minden találkozásnak. Tegezzük le az ÉLET-et !

Ez maga az élet ?! Neeem. "Te rongyos ÉLET, bolondos élet, hogyan tudsz olyan édes lenni mint a méz..."

Jaj, de schöööööön.

Milchmann