...a nyugatiak. A jóllét. A kevés rosszullét. Hááát igen..." - mondjuk mi, magyarok.

- Csak a pénzen múlik ?! - teszem fel magamnak a kérdést, mikor elvétve külföldi vevőt szolgálok ki. Itt van például az a három hatvanas, angolul kifogástalanul beszélő (de nem brit, vagy ámerikái) férfiember, akik tejet kívántak venni, majd miután megkapták (közepes árkategóriát), mosolyogva továbbálltak az italosztály felé.

Ám egyikük kis idő múlva visszatért hozzám és arra kért, hogy ajánljak nekik bort. Vöröset, nem drágát, de mindenképpen magyart.

Így is tettem : Villány egyik neves pincészetének éppen akcióban lévő flaskáját mutattam nekik, amit rövid tanácskozás után (diszkusszió folyt az árról is...) elfogadtak.

Megköszönték a segítséget , én is a vásárlást és mindenki ment a dolgára.

Aztán a nagy sürgés-forgásban még egyszer a látómezőmbe kerültek és az egyikük kedvesen intett felém, mintegy elköszönve a Tejcsarnoktól. Nem akarom túlértékelni ezt a pár percet, de azt éreztem, hogy ők harmóniában vannak egymással és nagy valószínűséggel magukkal is.

A magyarok többségénél nem ezt tapasztalom: idegesség, vibrálás, gyors mozdulatok, merev nyakak, minimális kommunikáció. Soroljam még ? Pedig ! Pedig sokuknál azt látom, hogy a kosárba kerülő termékeknél nem az ár a legfontosabb. Azaz: nem a pénzen múlik, hogy éppen mitől oly' nyugtalan az ember. Vagy talán éppen a sok pénz teszi ?!

No money, no problem ! - mondja erre nagy élettapasztalattal bíró munkatársam az étkezdében és beleharap a szalámis zsemléjébe.

Enjoy it, Lajos ! Enjoy the life , Magyarok !

Mm