"...ha mindig az igazat mondod, sosem kell emlékezned arra, hogy mit nyilatkoztál..." - mondta a fent említett írózseni és persze igaza volt. Ezzel a mottóval akarom lezárni a "celeb időszakomat" és arra akarok koncentrálni, ami örömet okoz: többek között a magyar kereskedelmi miliőre. Miliő , ahol a sztorik száma: millió.

Mint Tom Sawyer,akinek sikerült a rá büntetésből kírótt kerítésfestést "eladnia" a társainak, nos hasonlóképpen győzködöm naplóm olvasóit, hogy a leírt történetek, csak egy boltban fordulhatnak elő...

Ehhez ott kell lenni a polcok előtt, a Vásárlókkal. Íme egy gyöngyszem:

Kevéssel zárás előtt,térdelő helyzetben töltöm fel az alsó polcokat, amikor egy idős hölgy megszólal mögöttem:

- Nahát , Ön térdel ?!

- Leborulunk a Vásárlók előtt  ! - vágom rá fáradt humorral.

- Mire ő: - Ja...

 Majd pár másodperc szünet után folytatja: - Apám fejvadász volt... Érti ?! Mesterlövész. A második világháborúban.

Ekkor már álltam és a dünnyögő hűtők előtt hallgattam a történtet, amit lassan adott elő,

- Mikor az oroszok bejöttek, ő már otthon volt, a családjával akart lenni. Öt éves voltam a szobámban játszottam, amikor részeg orosz katonák törtek be a lakásba. Italt akartak, de nem volt otthon szesz. Ekkor egy orosz tiszt apám fejéhez szegezte pisztolyát...

Hatásszünet, könnyek a szemben, még a hűtők is halkabban duruzsoltak tovább.

- Apám, ekkor lassan térdre ereszkedett és oroszul szólította meg a tisztet, aki várt és várt és lassan leengedte pisztolyát...Apám még  - Hála Istennek - sokáig élt, de többet nem beszéltünk az esetről. De nekem itt maradt...

És a szívére mutatott.

Kábultan néztem az idős hölgyet , amint lassan a pénztár felé vette az útját.

Én nem vagyok Mark Twain. Én csak lejegyeztem a történetet és örülök, hogy jelen voltam...

Milkman