Eleinte furcsa volt nézni a Tejcsarnokban azokat az embereket , akik rendkívüli alapossággal megvizsgálnak egy terméket, mielőtt a kosarukba teszik. Persze értem: senki nem akar lejárt szavatosságú árut venni. (Ha hiszik, ha nem , erre vonatkozóan számítógépes program van a Tejcsarnokban, ami képes arra, hogy cikkszámra és napra pontosan"megmondja" melyik termékeket kell "leolcsózni" vagy megsemmisíteni a szavatossági idő közelsége miatt...)
De rájöttem , nem csak ezt nézik... Kissé bizalmatlanul forgatják, nyomkodják a termékeket, a sajtoknál nem ritka az "illatminta" vétel. Jó, ez is érthető. A tojásnál aztán (mert ez is a Tejcsarnok választékában van) végképpen elszabadulnak az érzékszervek: forgatás, nyomkodás, szaglás, kiemelés, csere-bere... van minden.
Már-már elszabadult a fantáziám : ha ezen "alapos" fogyasztó embertársaim a gumi óvszerek vagy az intimbetétek elé érnek, vajon hogy járnak el... Hahaha is lehetne, de íme, hogy jártam én kedvenc drogériámban: immár másodszor történt meg rövid idő alatt, hogy otthon kellett konstatálnom a "hiányt". Egy termék csomagolásából egy kendő hiányzott, az étrend kiegészítő kapszuláknak pedig a fele hiányzott a dobozból...
Erős a gyanúm, hogy NEM gyártási hiba okozza a differenciát. Ez társadalmi defekt...
Mottó: "Egy "kicsit" megrövidítem a másikat, egy céget, egy közösséget... mi baj lehet ebből ?!"
Ez a baj. Hogy már semmiben és senkiben nem merünk megbízni... Mert félünk, hogy átvernek minket...
Igen. Ha innen nézem, az egész fogyasztói biznisz Egy Kész Átverés Show.
De miért ?! A reklámarc adja meg a választ: Kedves Társadalom ! Mert megérdemled...
Tiszta tejet a pohárba ! Milkman
