a Tejcsarnokban sok minden kapható. Egészen elképesztő a termékfejlesztők és a marketingesek fantáziája...(Ja, ha innovációról, meg a fizetésükről van szó... jöhet bármi.)
Így jutunk el például az önmagában nagyon finomnak és természetesnek induló joghurtokból, a "megaízekig" és a végtelen kombinációkig. Például: körtés-mangós, epres-joghurtos, pille natúr (mi az a pille ?!) satöbbi, satöbbi.
Miközben próbálom ízvilág szerint csoportosítani az össze-vissza keveredett pohárkákat a kétfokos hűtőben, csak eszembe jut: hogy-hogy nincs még tökös-mákos, vagy az újkeletű kínai kakiszilva ízesítés...Gondoljuk csak meg: a pille-natúr mellett ott kínálná magát a kínai-kaki...Hmmm. Nyamnyam.
Szóval van itt minden, veszik is és eszik is, váljék egészségünkre...
Egy valamit azonban átírt az újmagyar fogyasztói társadalom. Egy valami , ami nincs: idő. Türelemnek is mondhatnám, de ezt a szót újra be kell vezetni Magyarországon. De erre most nincs idő !
Erre akkor jöttem rá, amikor rövid ideig a Zöldség osztályra keveredve konstatáltam kellett: polgárháborús jelenetek vannak. Már-már a biztonsági emberekre kellett gondolnom (hiszen ők a mi kis hazánkban MINDENT védenek), amikor megtudtam a botrány okát: a két gyümölcsmérleg egyike elromlott...(tehát egy még jó volt és a kasszáknál is lehet mérni...) Megtudtam, mert az emberek felismerték bennem a kereskedelmi dolgozót és egymást túllicitálva követelték tőlem hogy "Csinálja meg !, Intézkedjen ! Borzalmas, hogy mi folyik maguknál...stb."
Mi folyik ?! Hát vér...- gondoltam és nem mertem bevallani nekik, hogy én a Tejosztály kiváló dolgozója vagyok és bármikor elővarázsolok nekik egy rumos-szilvás-lightos Jogobella-t, de a mérleghez.... na ahhoz, nem értek.
Kompetensnek mutatva magam én is nyomkodtam a digitális mérleget, ami csak mangót volt hajlandó mérni...
Vegyen mindenki mangót ! - jutott eszembe, de ha ki is mondtam volna , akkor a nekrológom lenne itt olvasható...
Ehelyett udvariasan türelmüket kértem és megígértem, hogy kerítek egy "szerelőt". Nem tudom, hogy jött ki a számon ez a szó, de valószínűleg féltem a lincseléstől és ez a szó "Szerelő" mégis csak valami ígéretet hordoz magában...
Így is tettem, a raktárban ráakadtam a "zöldséges" kolleganőmre , aki átérezve a helyzet súlyát elindult a mérlegek felé.
Azóta nem láttam és nem hallottam róla...
Ha lesz időm, majd átnézek a Zöldségosztályra, a jövő héten...
Éljünk egyszerűbben kérlek, zacskós tejnek nem kell mérleg...
Milkman
