Nem szeretem a tejet, de szeretem az embereket. Fordítva rosszabb lenne. A tejnek is. Mert sokat tudok inni.

De inkább az EMBEREK-ről: csodálatos történetek jönnek, mindez egy tejboltban:

FONTOS: minden leírt történet a fantazmagóriám szüleménye. Ha a 2 ( kettő ) fokos hűtőládából (raktár) kilépve , hirtelen belefutok 37 fokos emberekbe, hát persze , hogy agyömlésem lesz...

1. Történet : Egy nagyon ápolt, kedves, de - érzésem szerint úgy 70 felé közeledő - hölgy  szól hozzám:

- Fiatalember ( jaj de szép szóóóóóó), segítsen !

- Igeeeen !

- Az ANYÓSOM (mondja kissé szomorúan) ragaszkodik bizonyos termékekhez...

- Már elnézését kérem, kezitcsókolom, hány éves a kedves mammma ?!

- 92 !

- Azannnnya !

- Az anyósom. De nemrég kapott sztrókot, ( mondja felcsillanó szemmel)

- Sajnos sztrókot nem forgalmazunk, bár lenne rá kereslet (szólal meg belőlem a kereskedő...)

- Jaj, maga nagyon segítőkész ember. Bár korábban találkoztunk volna...

- Szabadságharc környéke ?!

- Nagy Imréék ? Ösmertem.

- Én Petőfi Sanyiékra gondoltam, de bánja a kánya. Milyen terméket kíván a mammma ? (Munkaidőőő!)

- Holland sajtot. Mascarpone, azt hiszem.

- Minden stimmel. Itt tetszik találni, A szarvasi moccarélla most akciós.

- Jaj , de jó. Maga olyan kedves...

- Igen, ez a DOLGOM  (mondom), a viszontlátásra.

- Viszontlátásra fiatalEMBER...

Tejesen odavagyok...

Milkman

-

-