Minden nagyon jól működik a magyar gazdaságban, kivéve egyet: a termelékenység. Ez okból - no és persz' a háború(k) miatt - nem érezzük azt a jólétet, amit néhány tucat "produktívabb" vállalkozó és családja magáénak mondhat. "De méééé' nem?!" Hiszen nekünk is két kezünk és két lábunk van (ezért is dolgoznak oly' sokan kezeslábasban...) meg hát ott az a sok Nobel-díjasunk...Megvan a magyar ember esze is! Egyetértek. Eszünk van, de nem használjuk. Avagy: indulatból "lekezeljük" az ügyeket. Nézzük csak az olimpiát. A Milák-üggyel nem foglalkozom, megteszi helyettem több ezer honfitársam. A magyar zseni pedig azzal kínozza őket, hogy hallgat. Profi. De itt vannak az amatőrök: a Magyar Bokszszövetség. Óriási hisztéria övezte - a rendkívül szimpatikus - Hámori Luca mérkőzését algíri ellenfelével szemben. Hámori utólag nagyon sportszerűen bevallotta, hogy nem volt esélye ellenfele ellen, aki végig profi módon viselkedett. Remek! A magyar versenyző pontszerző, ötödik helyen zárt, emiatt pénzjutalomban részesül. Magyarországon ezt is elfogadjuk. De a szövetség emberei tromfoltak: az ötödik helyért a bronzéremért fizetett pénz dukál a sportolónak, mert "mi, magyarok, tugggyuk' mi az igazság és ha kell elő tudjuk kaparni a hiányzó pénzt..." Na és itt ugranék vissza a magyar termelékenység kérdésére: amíg vannak világos szabályok, amit a többség (mindenki) elfogad és ehhez is tartják magukat a vezetők is, addig a kétkezi munkás valószínűleg a termeléssel foglakozik és "nem gondolkozik fölöslegesen". De Magyarországon MINDEN egy kicsit másként működik. Jóval több az amatőr, mint a profi. De egy profi ITT elhallgat.

Mm