Este fél nyolc, belváros. 50-60, zömmel középkorú ember között várom sor(s)om: be tudok-e jutni az Örkény Stúdió előadására? A boldog, jeggyel rendelkező nézősereg tagjai visszafogottan várakoznak az előtérben: nincs büfé, nincs mobilnyomogatás, de van helyette kulturált zsibongás, emberi hangok. Hallgatám, hallgatám, de jön a kedves jegymester és gyengéd empátiával közli: "Mindenki eljött. Sajnálom." Én is. Hazaindulok, gyalog. A Király utca és környéke már üzemi hőmérsékleten: erős alkoholok, ledér, gyenge nők, zene, néhány hómlesz' és taxik. Irányt váltok: az Operaház felé rövidítek. A bezárt Balettintézet előtt hangos zenével egybekötött, zártkörű (bisssztonságiőrőkkel' védett) állófogadás. Háát, nem túl őszinte a légkör, sok embernek van nyaki-törzsi merevedése, jobb kézben telefon, a balban koktél és beszélgetnek(?), kissé túlkiabálva a zenét... Have fun!  Kisebb tömeg gyűlt össze a Luis Vuitton üzlet előtt is, de most nem  a kétmilliós kutyapóráz a szenzáció, hanem az Operaház mellé kiállított Cybertruck. Csinosnak mondott host-ok és hostess-ek pakolnak össze, de van aki még aktív, hát megkérdezem tőle, rámutatva a - számomra - Mad Max világát idéző , borzalmasan randa járműre: - Most tudok rendelni belőle, esetleg van más színben is? De aztán el is szégyellem magam... már megin' ripacsban nyomom. Nyomom hát tovább talpaimat, hatodik kerület, kicsi éttermek, nagyszerű hangulat... Aztán Bajcsy...a hangulat már nem annyira... de még akár jó is lehet... Pár lépés a Nyugati aluljáró. Végállomás. Ide be tudok jutni. Nem Polgár Csaba a rendező, hanem az ÉLET. Órámra nézek: Negyed kilenc. Egy felvonást/félidőt kaptam Pesttől. Komolyan mondom: jó volt.

Függöny.

Mm